Gyenge politika...

Komikus az a helyzet, ami kialakult Orbán „öszödi beszéde” körül.
Fábry Sándor jól mondta. Megy a butítás, jönnek elő az összeesküvés elméletek. Egy-két szó kikerült, amikből aztán bármit össze lehet kovácsolni. Egy percig sem akarom Orbánt és bandáját védeni, de ez már komolyan vicc. Senki nem tud semmit, senki nem tudja, hogy mit mondott, de már mindenről beszélnek. Nyugdíj befagyasztás, 4-es metró építkezéseinek leállítása, Magyar Gárda megpofozása Horty módra, autópálya építések megszűntetése. Ezeket szajkózzák. De ki az informátor? Mert róla nem tudunk… Hangfelvétel sem került elő… Tehát igazából senki sem tud semmit, mégis mindenki tud mindent. Ez is ilyen sajátos magyar helyzet.
Viszont van itt még valami. A mi kis Viktorunk csöndben volt…sokáig. A minap viszont azt nyilatkozta, hogy hozzák csak bátran nyilvánosságra, ha van felvétel, mert minden szavát vállalja. Érdekes. Miért várt ezzel idáig?
Úgy látom azért az MSZP-nek jól jött ez a kis támadható felület. Minden tv-t, újságot, rádiót felhasználnak, hogy elmondják, mit tervez a galád ellenzék - szerintem még jobban is tudják -. Mintha erre a mankóra támasztanák a politikájukat. De ezzel vigyázni kell ám, nehogy megreccsen az a mankó. Ugyanis vállalható bizonyítékok nélkül nehéz.
Vajon mire hivatkoznak a legtöbbet a beszédből? Na? Hát persze… a nyugdíjasokra. Micsoda szociális érzékenység. Tudják mikor és honnan kell előhúzni egy kis népszerűséget. Mert annak elég híján állnak. Májusi adatok szerint a „szocialisták” támogatottsága a tárki felmérése alapján, a biztos pártválasztók között 23 % a teljes népesség körében viszont csak 13%. A szonda ipsos szerint a biztos pártválasztók között 16%. Tehát jöhetnek a nyugdíjasok.
Gondoljuk csak vissza 2002-es országgyűlési választásokra. Győzelmüket jórészt a nyugdíjasoknak köszönhették, no meg annak, hogy elég szépen kommunikálták azt a 19.000ft elvonást ettől a rétegtől. Most megint ezzel jönnek. Megint erről szól a politikájuk. A minap kiszedtem a postaládából egy kis cetlit. Piros nagy betűkkel tárult elém: „Orbán megint a nyugdíjasoktól venne el!” És a folytatás: „Legalább 15 ezer forintot veszíthet évente egy átlagos nyugdíjas! Orbán Viktor titkos programbeszédében…”- és akkor itt álljunk meg egy szóra. Titkos programbeszéd, ki érti ezt? Most akkor nem titkos? Nem kötetlen beszélgetés volt, hanem programbeszéd? Én azt szeretném, hogy álljon már elő, azaz ember, aki kiszivárogtatta az információkat, vagy szedjenek elő egy hangfelvételt, ugyanis ez így, hát finoman szólva is komolytalan… Ebben a formában gyenge, abszolút nem meggyőző.
A továbbiakban gyönyörű táblázatban mutatják meg, hogyha „spirituális vezérünk” Viktorka hatalomra kerül akkor 2013-ra az átlagnyugdíjak - és itt kapaszkodj meg- éves vesztesége 72.371 forint lenne. Ugyanis a FIDESZ inflációkövető nyugdíjemelésre készül.
Miért találó a nyugdíjasokra támaszkodni? És miért mondtam, hogy emlékezzünk vissza 2002-re? Nos, hát azért, mert közel 3 millió igen biztos nyugdíjas szavazó van Magyarországon. Szóval-e réteg megnyerése majdnem egyenlő a választások megnyerésével. Számoljunk: 8 millió választópolgár, ebből kb. 5 millióan mennek el választani… Azt hiszem, nem kell tovább magyarázni mire ez a fene nagy érzékenységük a nyugdíjasokra vonatkozóan. Nincs új a nap alatt…
Kell a népszerűség, és ennek érdekében mindent felhasználnak. Kellemetlen érzés nekik, hogy lassan utoléri őket az előrehozott választás. De szerintem ne gondoljuk, hogy ettől igazán félni kellene. Hiába a nagy duma, hogy „új párbeszéd”… Orbán - Fodor levelezés. Az SZDSZ-ben sosem lesz akkora mersz, hogy a parlament feloszlatása érdekében tevékenykedjenek. Az lenne az igazi pálfordulat….
Összességben azt gondolom, hogy a „szocialisták” gyenge mankóra támaszkodnak, és megkérdezem magamtól, hogy miért kell az embereknek ilyen jóslatokkal ellátott cetliket találni a postaládában? Miért kell olyan beszédről olvasnunk, amiben elhangzottakról semmi biztos információ nem áll rendelkezésünkre? Gyerekes játék ez a két oldal között. Jólenne, ha felnőnének már...

Ahogy én látom...

Az embert érik hatások. Így hát engem is. Ezeket beszélgetések, események alapján érkeznek. Érkeznek, mert érkezniük kell. Néha pozitív néha negatív hatások ezek. Mostanság sok elgondolkodtató érkezik, országunk helyzetével kapcsolatban. Tulajdonképp többnyire régi dilemmák ezek, de van köztük új is. Egy kicsit régebbit említenék. Az élet Magyarországon vagy inkább a lehetőség keresése a külföldi élethez. Igen, elmenni az országból. Miért? Tudjátok! Érzitek! Sajnálom, de ma itt tartunk. Nem lehet senkit kérdőre vonni, hogy miért mész??, maradj!! Akinek lehetősége van, megy. Viszi a családját, viszi a szaktudást, viszi a kreativitást, hátra se néz. Mert itt alig tud megélni. És nem azért, mert rossz munkás. Nem. Azért, mert itthon élni már koránt sem egyszerű. Ha túl is lépünk a bérezés elég nagy problematikáján, azon, hogy a diplomások is alig, elvétve jutnak munkához, az pedig külön kuriózum, hogyha szaktudásuknak megfelelő állást kapnak, akkor is fent marad az a bökkenő, hogy az ember nem tudja biztos-e az állása. Nem tudja holnap kell-e még mennie, dolgozni. Ez van, tapasztaljuk. Kevés a munkahely. Irracionális az aktív dolgozók száma, a munkaképes egészhez viszonyítva. Ennek az önértékelés is az oka, mégpedig, hogy diplomás ember nem akar elmenni szalagmellé 12 órában dolgozni. – Ezt meg lehet érteni és lehet nem – Tudom, aki akar dolgozni, az talál munkahelyet. – Többnyire elég hitványat - De - és ez aktuálpolitikai téma – a kérdés az, hogy érdeke-e dolgozni annak, aki munka nélkül több – vagy ugyanannyi - segélyt kap, mintha dolgozna? Nagyon pozitív ötletnek tartom a Monoki polgármester indítványát, mára már rendeletét, miszerint bizonyos közmunkához kötik a segélyezést. Előre lépést jelenthet, de nyílván van hátulütője is. Én úgy értékelem, hogy többet hozhat a társadalomnak, mint amit vihet. Külön probléma, hogy a munkáltatónak és a munkásnak is jobban megéri, ha a munkást minimálbéren jelentik be. Hol van a megfelelő szerv, ami utánajár ezeknek, a szabálytalanságoknak? Tudom, hogy ez sokaknak nem tetszene, mert kellemetlen hatásai lehetnek, de el kell jutni odáig, hogy a vára várt jobb élet ilyen változtatások után jöhet el. Nem a hangzatos ígéretek után. Nem. Hanem az ilyen cselekedetek hatására.

De visszatérve egy picit az előző gondolatmenethez, ahhoz, hogy aki akar talál munkahelyet. Ez tényleg így van. De ha külföldön megy el szalagmellé dolgozni, minimum a dupláját keresi, ha szaktudása szerinti állást talál, hát meg se tippelném, hogy mennyivel kaphat többet. Tudom, átérzem. A családomon is. Édesanyám és mind a két bátyám külföldön, nyugatabbra dolgoznak. Tudom, miről beszélek. Látom rajtuk. Azt is látom, h boldogok. Boldogak, mert nem hallanak a politikáról, egyszerűen eltűnt az életükből. Itthon a csapból is ez folyik. Jó lenne eljutni ahhoz a felismeréshez, hogy ez káros a társadalomra. Káros, feszültséget okoz, ellentéteket szül. Csak az a baj, hogy itt akarva akaratlanul találkozik vele az ember. Ha kikapcsolja a tv, és a rádiót, akkor is észreveszi a hó végén, hogy valami nem oké. És ez fusztrálja.

De vannak itt még óriási aránytalanságok. Példaként említek egyet. Fontos dolognak érzem, hogy milyen módon lehet egy cégben előrébb jutni, hisz ez az emberek önbecsülését – esetekben az élethez való hozzáállását - is meghatározza. Egy-egy munkahelyi siker elengedhetetlenül szükséges az ember boldogságához, könnyebb boldogulásához.

Na most mi úgy állunk egy friss felmérés szerint, hogy a magyar dolgozók kétharmada nincsen megelégedve a cége előreléptetési gyakorlatával. Az aránytalanság ott van, hogy a vállalati vezetők hatvan százaléka szerint igazságos és méltányos az előreléptetés rendszere. Ez valahol csúszik, mindenképp szükséges lenne összehangolni ezt a dolgot, mert morálisan sokat adhatna a dolgozóknak, a munkavállalói kedvnek. Hasonló félreértés van abban a kérdésben is a munkáltatók és a munkavállalók között, hogy vajon biztosítja-e a cég a jó munkához szükséges feltételeket. Persze ezek a dolgok külföldön is jelen vannak, csak a mérték nem mindegy. Hibába is gondolják sokan azt…

Szóval látni a hibákat, mindenki érzi is őket, sokat kell még dolgozni, dolgoznunk azért, hogy a magyar ember ne nyugatra sóvárogjon és ne lépten, nyomon falaknak ütközzön munkavállalás tekintetében is országunkban. Ameddig viszont ez az áldatlan helyzet fent áll, addig ne vonjunk senkit kérdőre, hogy miért is megy el…miért nem tervez itt. Örüljünk más „sikerének”…ne irigykedjünk…hisz az haragot szül…

Trianon:(:(:(

Ma egy nagyon fájdalmas napja van a Magyar történelemnek.88 éve, hogy az I. Világháború következményeként aláírták a Trianoni békediktátumot, melynek következtében a 324 411 km² összterületű Magyar Királyság elveszítette területének több mint kétharmadát és lakóinak száma 18,2 millióról 7,6 millióra esett vissza.Kérek minden HŰ MAGYART, hogy legalább egy percre álljon meg, mondjon el 1 imát és emlékezzen a tragédiára.Köszönöm!

Leszögezném: A megemlékezés nem politikai hovatozás kérdése!