Következő írásom

Sziasztok!
Amolyan előzetesnek:
A következő írásom címe:


Tarka Magyar, mivaaan?



Hunzé

VIDEÓ!

Na, most ez komoly!Nézzétek meg!Nagyon érdekes vita.
Videó:

Kende Péter és Ifj. Hegedűs Lóránt :

http://tdyweb.wbteam.com/EjjeliMenedek0926.htm

Vége a hallgatásnak!

Azt hiszem, visszatérek...Sőt bizonyosan. Hogy miért? Az események megkövetelik…Szóval itt az idő. Napokon belül új írással vétetem észre magamat:)
Nem ígérem, hogy tetszeni fog, de én leszek.
Addig is: Rend a lelke mindennek...

Gyenge politika...

Komikus az a helyzet, ami kialakult Orbán „öszödi beszéde” körül.
Fábry Sándor jól mondta. Megy a butítás, jönnek elő az összeesküvés elméletek. Egy-két szó kikerült, amikből aztán bármit össze lehet kovácsolni. Egy percig sem akarom Orbánt és bandáját védeni, de ez már komolyan vicc. Senki nem tud semmit, senki nem tudja, hogy mit mondott, de már mindenről beszélnek. Nyugdíj befagyasztás, 4-es metró építkezéseinek leállítása, Magyar Gárda megpofozása Horty módra, autópálya építések megszűntetése. Ezeket szajkózzák. De ki az informátor? Mert róla nem tudunk… Hangfelvétel sem került elő… Tehát igazából senki sem tud semmit, mégis mindenki tud mindent. Ez is ilyen sajátos magyar helyzet.
Viszont van itt még valami. A mi kis Viktorunk csöndben volt…sokáig. A minap viszont azt nyilatkozta, hogy hozzák csak bátran nyilvánosságra, ha van felvétel, mert minden szavát vállalja. Érdekes. Miért várt ezzel idáig?
Úgy látom azért az MSZP-nek jól jött ez a kis támadható felület. Minden tv-t, újságot, rádiót felhasználnak, hogy elmondják, mit tervez a galád ellenzék - szerintem még jobban is tudják -. Mintha erre a mankóra támasztanák a politikájukat. De ezzel vigyázni kell ám, nehogy megreccsen az a mankó. Ugyanis vállalható bizonyítékok nélkül nehéz.
Vajon mire hivatkoznak a legtöbbet a beszédből? Na? Hát persze… a nyugdíjasokra. Micsoda szociális érzékenység. Tudják mikor és honnan kell előhúzni egy kis népszerűséget. Mert annak elég híján állnak. Májusi adatok szerint a „szocialisták” támogatottsága a tárki felmérése alapján, a biztos pártválasztók között 23 % a teljes népesség körében viszont csak 13%. A szonda ipsos szerint a biztos pártválasztók között 16%. Tehát jöhetnek a nyugdíjasok.
Gondoljuk csak vissza 2002-es országgyűlési választásokra. Győzelmüket jórészt a nyugdíjasoknak köszönhették, no meg annak, hogy elég szépen kommunikálták azt a 19.000ft elvonást ettől a rétegtől. Most megint ezzel jönnek. Megint erről szól a politikájuk. A minap kiszedtem a postaládából egy kis cetlit. Piros nagy betűkkel tárult elém: „Orbán megint a nyugdíjasoktól venne el!” És a folytatás: „Legalább 15 ezer forintot veszíthet évente egy átlagos nyugdíjas! Orbán Viktor titkos programbeszédében…”- és akkor itt álljunk meg egy szóra. Titkos programbeszéd, ki érti ezt? Most akkor nem titkos? Nem kötetlen beszélgetés volt, hanem programbeszéd? Én azt szeretném, hogy álljon már elő, azaz ember, aki kiszivárogtatta az információkat, vagy szedjenek elő egy hangfelvételt, ugyanis ez így, hát finoman szólva is komolytalan… Ebben a formában gyenge, abszolút nem meggyőző.
A továbbiakban gyönyörű táblázatban mutatják meg, hogyha „spirituális vezérünk” Viktorka hatalomra kerül akkor 2013-ra az átlagnyugdíjak - és itt kapaszkodj meg- éves vesztesége 72.371 forint lenne. Ugyanis a FIDESZ inflációkövető nyugdíjemelésre készül.
Miért találó a nyugdíjasokra támaszkodni? És miért mondtam, hogy emlékezzünk vissza 2002-re? Nos, hát azért, mert közel 3 millió igen biztos nyugdíjas szavazó van Magyarországon. Szóval-e réteg megnyerése majdnem egyenlő a választások megnyerésével. Számoljunk: 8 millió választópolgár, ebből kb. 5 millióan mennek el választani… Azt hiszem, nem kell tovább magyarázni mire ez a fene nagy érzékenységük a nyugdíjasokra vonatkozóan. Nincs új a nap alatt…
Kell a népszerűség, és ennek érdekében mindent felhasználnak. Kellemetlen érzés nekik, hogy lassan utoléri őket az előrehozott választás. De szerintem ne gondoljuk, hogy ettől igazán félni kellene. Hiába a nagy duma, hogy „új párbeszéd”… Orbán - Fodor levelezés. Az SZDSZ-ben sosem lesz akkora mersz, hogy a parlament feloszlatása érdekében tevékenykedjenek. Az lenne az igazi pálfordulat….
Összességben azt gondolom, hogy a „szocialisták” gyenge mankóra támaszkodnak, és megkérdezem magamtól, hogy miért kell az embereknek ilyen jóslatokkal ellátott cetliket találni a postaládában? Miért kell olyan beszédről olvasnunk, amiben elhangzottakról semmi biztos információ nem áll rendelkezésünkre? Gyerekes játék ez a két oldal között. Jólenne, ha felnőnének már...

Ahogy én látom...

Az embert érik hatások. Így hát engem is. Ezeket beszélgetések, események alapján érkeznek. Érkeznek, mert érkezniük kell. Néha pozitív néha negatív hatások ezek. Mostanság sok elgondolkodtató érkezik, országunk helyzetével kapcsolatban. Tulajdonképp többnyire régi dilemmák ezek, de van köztük új is. Egy kicsit régebbit említenék. Az élet Magyarországon vagy inkább a lehetőség keresése a külföldi élethez. Igen, elmenni az országból. Miért? Tudjátok! Érzitek! Sajnálom, de ma itt tartunk. Nem lehet senkit kérdőre vonni, hogy miért mész??, maradj!! Akinek lehetősége van, megy. Viszi a családját, viszi a szaktudást, viszi a kreativitást, hátra se néz. Mert itt alig tud megélni. És nem azért, mert rossz munkás. Nem. Azért, mert itthon élni már koránt sem egyszerű. Ha túl is lépünk a bérezés elég nagy problematikáján, azon, hogy a diplomások is alig, elvétve jutnak munkához, az pedig külön kuriózum, hogyha szaktudásuknak megfelelő állást kapnak, akkor is fent marad az a bökkenő, hogy az ember nem tudja biztos-e az állása. Nem tudja holnap kell-e még mennie, dolgozni. Ez van, tapasztaljuk. Kevés a munkahely. Irracionális az aktív dolgozók száma, a munkaképes egészhez viszonyítva. Ennek az önértékelés is az oka, mégpedig, hogy diplomás ember nem akar elmenni szalagmellé 12 órában dolgozni. – Ezt meg lehet érteni és lehet nem – Tudom, aki akar dolgozni, az talál munkahelyet. – Többnyire elég hitványat - De - és ez aktuálpolitikai téma – a kérdés az, hogy érdeke-e dolgozni annak, aki munka nélkül több – vagy ugyanannyi - segélyt kap, mintha dolgozna? Nagyon pozitív ötletnek tartom a Monoki polgármester indítványát, mára már rendeletét, miszerint bizonyos közmunkához kötik a segélyezést. Előre lépést jelenthet, de nyílván van hátulütője is. Én úgy értékelem, hogy többet hozhat a társadalomnak, mint amit vihet. Külön probléma, hogy a munkáltatónak és a munkásnak is jobban megéri, ha a munkást minimálbéren jelentik be. Hol van a megfelelő szerv, ami utánajár ezeknek, a szabálytalanságoknak? Tudom, hogy ez sokaknak nem tetszene, mert kellemetlen hatásai lehetnek, de el kell jutni odáig, hogy a vára várt jobb élet ilyen változtatások után jöhet el. Nem a hangzatos ígéretek után. Nem. Hanem az ilyen cselekedetek hatására.

De visszatérve egy picit az előző gondolatmenethez, ahhoz, hogy aki akar talál munkahelyet. Ez tényleg így van. De ha külföldön megy el szalagmellé dolgozni, minimum a dupláját keresi, ha szaktudása szerinti állást talál, hát meg se tippelném, hogy mennyivel kaphat többet. Tudom, átérzem. A családomon is. Édesanyám és mind a két bátyám külföldön, nyugatabbra dolgoznak. Tudom, miről beszélek. Látom rajtuk. Azt is látom, h boldogok. Boldogak, mert nem hallanak a politikáról, egyszerűen eltűnt az életükből. Itthon a csapból is ez folyik. Jó lenne eljutni ahhoz a felismeréshez, hogy ez káros a társadalomra. Káros, feszültséget okoz, ellentéteket szül. Csak az a baj, hogy itt akarva akaratlanul találkozik vele az ember. Ha kikapcsolja a tv, és a rádiót, akkor is észreveszi a hó végén, hogy valami nem oké. És ez fusztrálja.

De vannak itt még óriási aránytalanságok. Példaként említek egyet. Fontos dolognak érzem, hogy milyen módon lehet egy cégben előrébb jutni, hisz ez az emberek önbecsülését – esetekben az élethez való hozzáállását - is meghatározza. Egy-egy munkahelyi siker elengedhetetlenül szükséges az ember boldogságához, könnyebb boldogulásához.

Na most mi úgy állunk egy friss felmérés szerint, hogy a magyar dolgozók kétharmada nincsen megelégedve a cége előreléptetési gyakorlatával. Az aránytalanság ott van, hogy a vállalati vezetők hatvan százaléka szerint igazságos és méltányos az előreléptetés rendszere. Ez valahol csúszik, mindenképp szükséges lenne összehangolni ezt a dolgot, mert morálisan sokat adhatna a dolgozóknak, a munkavállalói kedvnek. Hasonló félreértés van abban a kérdésben is a munkáltatók és a munkavállalók között, hogy vajon biztosítja-e a cég a jó munkához szükséges feltételeket. Persze ezek a dolgok külföldön is jelen vannak, csak a mérték nem mindegy. Hibába is gondolják sokan azt…

Szóval látni a hibákat, mindenki érzi is őket, sokat kell még dolgozni, dolgoznunk azért, hogy a magyar ember ne nyugatra sóvárogjon és ne lépten, nyomon falaknak ütközzön munkavállalás tekintetében is országunkban. Ameddig viszont ez az áldatlan helyzet fent áll, addig ne vonjunk senkit kérdőre, hogy miért is megy el…miért nem tervez itt. Örüljünk más „sikerének”…ne irigykedjünk…hisz az haragot szül…

Trianon:(:(:(

Ma egy nagyon fájdalmas napja van a Magyar történelemnek.88 éve, hogy az I. Világháború következményeként aláírták a Trianoni békediktátumot, melynek következtében a 324 411 km² összterületű Magyar Királyság elveszítette területének több mint kétharmadát és lakóinak száma 18,2 millióról 7,6 millióra esett vissza.Kérek minden HŰ MAGYART, hogy legalább egy percre álljon meg, mondjon el 1 imát és emlékezzen a tragédiára.Köszönöm!

Leszögezném: A megemlékezés nem politikai hovatozás kérdése!

A pisztoly lehet az i-re a pont?

Bizonyosan. Én magam remélem. Mi lesz ez után? Azért ez durva, itt már nem lehet azt mondani, hogy nem láttunk semmi, meg amúgy is csak játék pisztoly volt. Minden fokozatosan kezdődik és megy vége. –Jobb esetben-.
Ha a jog nem, akkor más eszközök vethetnek véget a Gyurcsány kormánynak? Véleményem szerint egyre jobban bebizonyosodik, hogy itt már csak a „radikális” megoldások menthetik meg az országot, nincs hova tovább hátrálni. A közvélemény kutatások is azt mutatják, álljunk meg, és írjunk ki előrehozott választásokat. – mindenképpen szeretném megjegyezni, hogy a FIDESZ-nek csupán azért lehetne nagyobb működési tere, mert jelen esetben társadalmi támogatottságot élveznek, hogy miért, hogy vajon ez az ő politikájuknak köszönhető, vagy az MSZP rossz politikájának, ebbe most nem mennék bele -.
Tehát a kormánynak mentenie kellene a bőrét, mint a kisfiúnak, aki beismerte bűnét és csendben elkullog.
De térjünk vissza. Szóval Gy. Ferencnek ez már nem az első „támadása”. De vajon az utolsó? Az elmúlt másfél évben 5- ször érte valamilyen támadás a miniszterelnököt. Volt köztük olyan eset, amikor öt botokkal felfegyverzett férfit kellett megállítani a testőreinek, aztán a Puskin mozi előtti, amikor egy férfi arra szólította fel a Gyurcsány-megrendíthetetlen jó akaró vezér- ellen hangoskodókat, hogy a közeli ijjász boltban fegyverkezzenek fel, ekkor a testőröknek sikerült rábeszélni Ferit, hogy hagyják el a terepet. Volt még szendvics-, tojás-, kődobálgatás. Most pedig jött a játék pisztoly.
Tudom, sokan azt mondják, hogy aki ma utcára megy…csürhe, alja nép…blablabla…Gondolom ezeknek a véleménye az, hogy a hülyék mit képzelnek, hogy ilyen cselekedetekre képesek a miniszterelnök ellen. Ezek az emberek okosnak hiszik magukat és hallgatásukat gondolják a helyes útnak.
Csak akkor egy pillanatra gondoljunk bele abba, hogy ez a helyzet nem magától adódott, az ember magától, mert annyira unatkozik nem megy tüntetni, nem próbál semmilyen mértékben sem másik életére törni, mert az ember nem állat.
De a pohár betelik egyszer. Mint ahogy már sokszor betelt.
Ki az aki azt gondolja, hogy a kisebbségi kormányzás ma Magyarországon életképes lesz? Ebben az országban, ahol a politikusok nem képesek konszenzusos módon együttműködni, utálkoznak, mocskolódnak, fasisztáknak, kommunistáznak. És ezek „művelt" esetekben több diplomával rendelkező politikusok. Én már nem bizakodom. Azokra hárítom át a bizakodást, akik még nem csalódtak eleget, akik örömmel járnak szocialista rendezvényekre…
Elvesztettem a hitem a mai Magyar pártpolitikában. Teljes a káosz, az emberek csalódottak, azt tapasztalom, lépten-nyomon, hogy akik nem elkötelezettek, egyik pártnak sem tagjai, azok sem hisznek már a pártokban/pártoknak. Azt gondolom, hogy helyi szinten lenne szükséges a mozgolódásra, ami akár megalapozhat egy országos, új, szervezett, egység kialakulását. Erre lenne szükség szerintem, ebben látom az ország megtorpanásából vezető kiutat. Ez tényleg egy normális korrekció lehetne. Azt tudom, hogy közvélemény kutatások ebben a témában is, azt mutatják, hogy egy új erőre lenne szükség.
Le kell végre zárni a múltat, és nem máról holnapra élni vagy túlélni. Az indulatok mérséklődhetnének…mert ennek nem lesz jó vége. Nincs hová hátrálni és nem is kell…
Ébresztő…

Elbeszélünk egymás melett és csodálkozunk!?!?miért?

Nem kellene csodálkozni, amikor két vagy több szereplő tökéletesen elbeszél egymás mellett, így a haladás érdekében történő kompromisszum aligha születhet meg.
Nem kell ezen csodálkozni…. Jó rég óta megy ez Magyarországon.
Elbeszélnek egymástól a politikai szereplők, mintha olyan sok időnk lenne még, mintha nem lenne elkeserítő az államháztartási hiány, mintha nem mindössze 1%-os lenne a gazdasági növekedés, vagy mintha nem az összeomlás szélén állna a magyar egészségügy. Mintha teljes foglalkoztatottság, vagy ahhoz közeli állapot lenne. És higgyétek el tudnám még folytatni. - bizonyára mindenki, aki olvassa, ide tudna még írni valamit -.
Szóval nem áll jól az ország, de a mieink továbbra is nyugodtak, és úgy beszélgetnek, mintha mindegyik süket lenne.
Távol áljék tőlem, hogy valamiféle rém képet fessek az országról, és egyszerűen elintézzem azzal, hogy minden rossz, és holnaptól a nap sem jön fel többet, de a helyzet komoly.
A koalíció összeomlott.- Lásd előző bejegyzésben -.
Ez lehet a végső jel. Amikor már a koalíciós partnerek is eltávolodnak egymástól ott a totális egyet nem értés, van jelen. Már ők sem értik egymást. Mit beszél ez? Adóreform, fizetős egészségügy… Egy fityiszt. Azt. - Másik oldal: kivonjátok a magántőkét, a népszerűtlenségetek miatt – ami jórészt a mi politikánk okoz nektek-, nem kell adóreform sem… akkor köszönjük szépen, ágyőő.
És akkor ez „csak” a koalíció.
Parlamenti felszólalásokban látszik igazán, mennyire nincs egyetértés, egy hang, mennyire beszélnek el egymás mellett politikusaink. Csak az elmúlt két hetet időzném:
Ízetlennek találom azt, hogy minden ellenzéki párt képviseletében felszólaló képviselő – legyen az MDF, FIDESZ, és bár még nem hivatalosan de SZDSZ -, az ország tényleges problémáiról beszél, annak megoldását javasolják sok esetben, erre az egyedül maradó MSZP képviselője 1 és fél perces reakció után, tart beszámolót a NÁTÓ csúcsról, az ezen a héten pedig a magyar fasizmus veszélyeiről. Igazsághoz hozzátartozik még, hogy az utóbbi esetben, Veres János pénzügyminiszter reagált az MDF adóreform javaslatára. – Természetesen szűken, de végre normálisan-.
Majd jött a kedd. Gy. Ferenc kívánta ezen a napon megbeszélni a legújabban bejelentett programjáról a javaslatokat.
A párbeszéd itt is elmaradt. Ugyanis Kókai János úr, kritikus megjegyzéseire a miniszterelnök elöbb ennyivel reagált: „de bátor az elnök úr”, majd vörös fejjel elhagyta az termet. Ahová nem tért vissza. – Hm, pedig pont ő kérte ezt az ülésnapot -.
Szóval ne csodálkozzunk… Ne…
Előre haladni csak úgy tudunk, ha meghalljuk egymás hangját. Megértjük egymás mondanivalóját, ezáltal kompromisszum képesekké válunk, és megszűnik az elbeszélés. Akkor talán majd azon csodálkozhatunk, hogy erőteljesen elindul az ország arról a tévútról ahol most, majdnem félúton jár.

MSZP-SZDSZ koalíciós válsága!

A következő bejegyzésem, saját gyöngére sikerült előadásom szövege:
Mai előadásom témája a Magyar Szocialista Párt és a Szabad Demokraták Szövetségének koalíciós válsága. A téma nagyon aktuális. Az ország haladásának irányát és annak tempóját határozhatja meg az elkövetkező választásokig. Ezért kiemelten fontos is. A rendelkezésemre álló 20 percben megpróbálok a válsággal kapcsolatban a fontosabb részekre kitérni, és kérem, ha bárkinek kérdése vagy hozzászólása van, akkor nyugodtan jelezze azt.
A tartalomról csak pár szót.
A koalíciós válság előzménye: Az Ingatlanadó. A kormány már 2006-ban megígérte, az első korrekt számokat tartalmazó konvergencia programban Brüsszelnek. Azt vállaltuk akkor, hogy 2008-ban kerül bevezetésre ez az új típusú adó. Ez az új adó bekerült a koalíciós szerződés módosításába, de a megállapodás után 5 nappal Veres János pénzügyminiszter már azt jelentette be, hogy csak 2009-től lesz bevezetve, majd március 10.-én teljesen elvetették az érték alapú ingatlanadó bevezetését. ( Ez az adó jórészt szdsz-es ötlet volt ) Ez volt tehát –természetesen a közeljövőben- az első olyan döntés, ami megringatta az SZDSZ koalícióba fektetett bizalmát. Majd jött a vasúti szárnyvonalak bezárásának ötlete. Arra a körülbelül 40 szárnyvonalra vonatkozott, amiket egy felmérés alapján úgy ítéltek meg, hogy nem elégséges a kihasználtságuk, csak kiadással jár, bevétel még arra sem elég, hogy a kiadásokat kiegyenlítsék, nem, hogy profitot termeljen. A legújabb adatok szerint már csak 12 vasúti szárnyvonal bezárásáról vannak egyeztetések, de úgy fest, hogy ebben a ciklusban már ez sem fog összejönni, a MÁV nyilatkozatai alapján. (A 12 vonalban benne van: Pécs-Külváros–Pécsvárad, Villány–Mohács. ) Természetesen mondanom sem kell, a szárnyvonalak bezárása is SZDSZ-es beadvány volt.
Mindezek után következett a népszavazás. Mindannyian tudjuk, március 9.-e. Aminek eredményeképpen a választók, ti ítéletet mondtak, mondtatok a kormányzati politikáról, konkrétabban annak, néhány eleméről. A hatalmas népszavazási vereség után, jött az Albert házaspár- bár ez előbbi „fenyegetés volt már”-, azt közölve, hogy ősszel újra referendum lehet, de most a pénztártörvénnyel kapcsolatban. Ettől a szocialisták vélhetően megijedtek - teljesen jogosan - és arról kezdtek susmogni, hogy ki vonják a magántőkét a törvényből, mielőtt a népszerűségi indexük tovább süllyed. Már ekkor betelni látszott a pohár az Szabad Demokraták Szövetségénél.
Ezek az események után jött az, amit én közvetlen okként fogalmaztam meg.
2008. március 29.-ei 2500 fős MSZP pártértekezlete. Ahol Gyurcsány Ferenc 1órás beszédében, üzente az SZDSZ-nek, hogy :”szálljanak le a magas lóról”, továbbá kijelentette, meneszti Horváth Ágnes egészségügyi minisztert. (Menesztése a reformok érdekében történik –mondta) A kijelentéséhez, hozzátette, természetesen erről már beszélt a Kóka Jánossal is és Horváth Ágnessel is.
Az előzmények és a közvetlen ok ismeretében áttérnék magára a válságra.
Már vasárnap közleményben reagált, az SZDSZ a miniszterelnök úr beszédére. Ebben olvasható volt, hogy nem történt ténylegesen egyeztetés a H. Ágnes menesztéséről. Ebből kifolyólag, az MSZP egyoldalúan felrúgta a koalíciós megállapodást – fogalmazott K. János.
Hétfőn napirend előtti felszólalásában közölte is, hogy az SZDSZ nem kíván további koalíciós szerepet vállalni, ameddig Gyurcsány Ferenc az MSZP miniszterelnöke. Hétfőn este tartottak még egy sajtótájékoztatót – Fodor Gáborral-, ahol elmondta, hogy javasolja a frakció az ügyvivő testületnek, döntsenek a párt által delegált miniszterek és államtitkárok kormányból történő visszahívásáról. (2008. április 30.-ai hatállyal.)
Az SZDSZ szerint, Gyurcsány Ferenc saját egészségügyi politikájára mondott nemet, és politikai bűnbakot akar csinálni Horváth Ágnesből, amivel természetesen a saját bőrét menti. A szabad demokraták úgy látják, Gyurcsánnyal a reformpolitika nem tud haladni, márpedig erre az országnak –ha fájdalmak árán is-, de mindenképp szüksége van. Az ország versenyhelyzetének növelése, államháztartási hiány csökkentésének érdekében szükségesek a liberális reformok, mert az ország leszakad Európától. (Ebben egyetért velük: vezető közgazdászok, Magyar Nemzeti Bank elnöke.) Az SZDSZ későbbi sajtótájékoztatóiban kitért arra, hogy megpróbálják megmutatni, milyen a konstruktív ellenzékiség. – Horn Gábor már arról is nyilatkozott, hogy szerinte ez lehetetlen, mert pont azért szálltak ki, mert úgy vélik, nem tudnak azonosulni az MSZP reformpolitikájával. Így amely döntések, törvények az ország haladásának érdekeit szolgálják, azokat támogatni fogják továbbra is a parlamentben.
Az MSZP hangsúlyozta, hogy szeretné megtartani a koalíciót, kezdetben voltak olyan hangok, ami szerint gondolkodtak egy esetleges miniszterelnök cserén, de mára úgy döntöttek kitartanak a miniszterelnök mellett. – Amúgy kísértetiesen hasonló a helyzet 2004-eshez. Végül a szocialisták úgy nyilatkoznak, hogy nem félnek a kisebbségi kormányzástól. Felkérték Gyurcsányt, hogy dolgozza ki az elkövetkező évek stratégiáját, a tovább haladás érdekében.
Szóval most úgy állunk, hogy a Szabad Demokraták Szövetsége szavak szintjén már kilépet a koalícióból, de hivatalosan erről csak az Április 27.-ére összehívott küldöttgyűlés hivatott dönteni. Elméletileg addig még történhet megegyezés, de ennek esélye elég minimális, mert eléggé egységes véleményen van az SZDSZ. A hétvégén tartott országos tanácson is szavaztak a koalíció sorsáról, és ott is elnyomó többségben volt a kilépni szándékozók száma. (71 kilépő, 1 nem, 9 tartózkodás)
Ellenzék szava:
Fidesz: Orbán Viktor szerint olyan valóságos, nemzeti összefogásra és egységre van szükség, mint amilyet az emberek már 1988-ban akartak. Akkor azonban nem jött létre ez az egységes összefogás, most viszont enélkül Magyarország nem tudja orvosolni a helyzetet.A Fidesz elnöke úgy látja, a március 9-i népszavazás elsöprő politikai következményekkel járt és megmutatta, hogy egy jó programból kiindulva egy párt is képes jó döntéseket hozni az egész ország számára.Orbán Viktor megerősítette korábbi szavait, miszerint új egyezségekre van szükség. Eszerint meg kell határozni, mit várnak az emberek a kormánytól és az államtól. Orbán szerint a pártatlanság, a feddhetetlenség és a tiszteletre méltóság az elsődleges elvárások a mindenkori kormánnyal szemben. Kisebbségi kormányzás nem fog működni, mert a koalíciós sem működött.
MDF: Dávid Ibolya előbb távozásra kérte a kormányfőt, majd most hétfőn arról beszélt a parlamentben –napirend előtti felszólalásában-, hogy egy gyengén megírt politikai színjáték az egész koalíciós szakítás. Ugyanis ezzel a lépéssel, mindkét pártelnök csak megerősödik pártján belül, ez az igazi cél. Azt mondta, hogy arról, szól az egész, hogy fogd a pénzt és fuss, vagyis inkább fuss és fog a pénzt.
Elképzelhető forgatókönyvek: SZDSZ marad. Mint már említettem, kicsi erre az esély, de a végleges döntést a küldöttgyűlés hozza meg.
Kisebbségi kormányzás: Ennek van a legnagyobb esélye.
Előre hozott választások: A fidesz szajkózza, de erre talán a legkisebb az esély, feltéve, ha az országgyűlésben az MSZP-nek nem sikerül többséget szereznie a 2009-es költségvetés elfogadásához. Ez esetben 2009-elején várható előrehozott választás.
Előadásom vége előtt megemlítenék még egy pár igen-igen fontos külföldi lapvéleményt. Ezeket nagyon fontosnak tartom. Nézzük is.
Der Standard- liberális újág szerint: Gyurcsány, aki eddig a saját, tulajdonképpen még mindig posztkommunista pártján belüli szembenállás ellenére is keresztülvitte a reformprogramot, a belső és a külső nyomásra most mégis beadja a derekát. Egészségbiztosítási reformot leállítja, kivonja a magántőkét, mert fél egy újabb népszavazási vereségtől, ugyanis a az ellenzék populista vezére Orbán Viktor demagógiája igen sikeres az országban.
Svájci lapvélemény- A befolyásos svájci lap szerint a gazdaságpolitika jövőbeni útiránya az egészségügyi miniszter menesztése után teljesen nyitottnak tűnik fel. Az a félelem uralkodik, hogy az eddigi reformpolitikát idő előtt félbeszakítják, noha a tartósan magas háztartási deficit nem ad okot az irányváltoztatásra - így a Neue Zürcher Zeitung. A hétfőn megfigyelt forintgyengülés és az államkölcsönök kurzusa egyértelműen jelzik a kétséget - jegyzi meg a lap.
Financial Times- Szerintük Gyurcsány Ferenc távozása is lehetséges.

Végezetül engedjétek meg, hogy szubjektív véleményemet röviden összefoglaljam. Kissebbségi kormányzás lesz. De nehéz lesz mert, nincs precedens ebben az országban. A kisebbségi kormányok csak ott tudtak huzamosabb ideig nagyobb társadalmi kár nélkül működni, ahol konszenzuális elvű a politika. Ahol tehát a különböző pártok meg politika csoportok között alapértékekben valamifajta egyetértés és közös törekvés van, vagyis van alapja konkrét kérdésekben a megegyezésnek. Magyarországon sajnos nem ez a helyzet.
Költségvetés elfogadása. Nem lesz sikeres, mert akkor sem lesz meg a megfelelő kompromisszum. Így azt gondolom, hogy 2009 előrehozott parlamenti választások lehetnek. De ki tudja, hogy az akkor győztesben - vagy akár 2010-es -, lesz-e elég erő, akarat, végigvenni mindazokat a problémákat, amikre Magyarországnak égető szüksége lenne, hogy végre elfoglaljuk helyünket Európa olyan országai között, ahol az emberek boldogan élnek, és terveznek.

"Képviseleti demokrácia" Magyarországon!?

Kezdjük a demokráciával.
A fogalom legegyszerűbb szintjén akkor beszélünk, ha együtt élő, egymásra utalt emberek maguk hozzák a közös életükre vonatkozó döntéseket, olyan módon, hogy minden felnőttnek egyenlő joga van a döntési folyamatban való részvételre. Így létezik közvetlen és képviseleti demokrácia. A mi esetünkben az utóbbi a fontos, hisz Magyarországon képviseleti demokrácia „működik”. A választópolgárok az általuk megválasztott képviselők útján gyakorolhatják a hatalmat, így a képviselők felelősséggel tartóznak az őket megválasztottak felé. Ezek tükrében tehát azt gondolhatjuk, hogy működik a polgárok tényleges érdekképviselete, amin felül senki és semmi nem áll, nem dönt, nem dönthet.
Ez azonban elmélet, és mint tudjuk általában az elmélettől, különbözik a gyakorlat. A baj csak az, hogy a témánkat tekintve ez óriási probléma.
Tipikus… Nálunk Magyarországon ugyanis elég érdekes, felületes, kiskorúsított felnőttek által gyakorolt demokrácia van. Lehet ezt úgyis tekinteni, mint afféle sajátos magyar demokráciát. Ahol azok a demokraták, akik az előző –kommunista- rendszerben tevékenykedtek. Ahol a nép hallgasson, tömjük őket fél információkkal, a megvásárolt média felületünk által sugárzott adásokkal, hogy azt higgyék, tudnak mindenről – és közben mehet a sus-mus -. De hagyjuk is…
Nos, lássuk a Magyar képviseleti helyzetet. A parlamentben 386 képviselő ül – Természetesen ez kivételes esetnek számít, had ne részletezzem - . A szám valóban csak elsőre megdöbbentő, ugyanis ha rövid számítást végzünk, láthatjuk, hogy egy fő 25907 embert képvisel, vagyis pontosabban és a realitás talaján maradva azt mondhatjuk, hogy kellene képviselnie. E helyett mi történik? Vezető pozícióban lévők érdeke (hamisan úgynevezett pártérdek) dominál a lakosság többségének érdeke felett. Dehogy a pártérdek az kinek az érdeke? Egy bizonyos társadalmi csoporté, rétegé, avagy csak a hatalommal játszó politikai elité? Mihelyst Magyarországon bárki körbenéz, láthatja, hogy az utóbbi állításom lehet helyénvaló. Sajnos.
Pontosítsunk. Természetesen nem csak az országgyűlési képviselők „dolgoznak” az emberek-”ért”, hanem a településeken is van helyi képviselőtestület, sőt megyei gyűlés is. Itt tudnának közvetlenül – Parlamentben az országos érdek szerint kellene tevékenykedni, ami a helyiekből tevődik össze - a lakosság gondjával, örömével foglalkozni. De már itt megbukik a történet – többségében -.
Mivel találkozik általában az ember, ha olyan fórumon jár, ahol megoszthatja a véleményét az őt képviselővel? „Tudom, hogy kellene, de sajnos nem megy, nem támogatják a „képviselő” társaim” vagy „Most nem megy, tényleg sajnálom, később elővesszük újra a problémát” vagy „A párt…blablabla…”. Szóval valami hasonlóakat hallhatunk. A probléma mindössze az, hogy ezek – ehhez hasonlóak - a válaszok vannak túlnyomó többségben. Az országgyűlési képviselőkkel ugyanez a helyzet, csak még számon kérhetetlenebbek. Tudom, van fogadóórájuk, de aki már volt ilyenen az tudhatja, hogy gyakorlatilag az egyik fülön be, a másikon ki – tisztelet a kivételnek (mert az mindig van) -. Szóval joggal és bátran tehetjük fel a kérdést:
Kinek az érdekeivel foglalkoznak a „képviselőink”?
Hiszem azt, hogy az embereket jó szándék vezérli. De nem hiszem azt, hogy ez a szándék feltétlen párthoz és önös érdekekhez való ragaszkodás jelenti. Pedig ma ezt tapasztalhatjuk országunkban. Megítélésem szerint, váltásra/változásra van szükség. Ki kell lépni ebből a politikai dimenzióból.
Egy olyan RENDszerre van szükség, amiben a képviselők számon kérhetőek, mert ameddig ez lehetetlen, addig nem fogunk változást tapasztalni. Tudom, hogy a kötött mandátum is működésképtelen – túl sok pénzt emészt fel, ha sok a váltás -, de eszmeiségében megfelelő lenne. Megoldást biztosan van. Sajnos halkan kutatják.
Tehát végezetül azt gondolom, hogy egy új RENDszerrel elérhető lenne a cél, hogy a képviselők felelősen, a lakosság többségéért dolgozzanak, - nem pedig a politikai elit érdekeiért – így beteljesítsék a tényleges érdekképviselet.

"Reform?!?!.."

Reform, megújítani valamit, valamit, ami korszerűtlen, ami nem működik praktikusan ergo idejét múlt. Olykor olyan helyzet adódik, hogy szükség van rá. Ma Magyarországon szükség lenne rá. Ebben azt hiszem mindenki egyet ért. Jobboldali, baloldali egyaránt. Ami egészséges.
Reformokat soha nem széthúzással, csakis összetartással, egyetértéssel, ezekből fakadóan társadalmi támogatottsággal lehet hatékonyan végigvinni. Ehhez kellő szakértelem, és munkájukban hiteles emberek kellenek.
Szakértelemből még csak-csak, de összetartásból és a lakosság érdekében -ténylegesen - dolgozó emberekből sajnos nem állunk túl fényesen. – minden igyekezetemmel arra összpontosítok, hogy nyugodtan fogalmazzak - Így pedig nehéz lesz. Mint ahogy most is látjuk, akadozik ez a gépezet. „Nem is kicsit, nagyon!” A megoldásokhoz vezető útban abszolút nincsen egyetértés, és mára már úgy tűnik, hogy még a kormány koalícióban sincs. Mert az, természetesnek vehető – SAJNOS -, hogy a két oldal között más-más elképzelések vannak, de azért a koalíciónak nem ártana egy kvázi megoldást együtt támogatni. Az MSZP-SZDSZ közötti helyzethez a társadalmi támogatottság hiányát kapcsolhatjuk. Ugyanis ebből óriási a hiány. Ezt az egyéb felméréseken kívül, a 2008. március 9.-ei népszavazás tudatosította – bár nem biztos, hogy néhányan tényleg tudomást vettek róla. Ez a probléma egybeszőhető a munkájukban hiteles emberekkel. Tehát a reformokhoz leginkább köthető ember/emberek tevékenysége nem meggyőző. Így nem lehet. A reformokhoz ennél több kell...
(Ezt a rövid írásomat, a későbbiekben megpróbálom darabokra szedni)

Népszavazás után...

Lassan elcsendesül a vizitdíj, a kórházi napidíj és a felsőoktatási részhozzájárulásról (Tandíj) tartott referendum körül kialakult politikai csatározás. A szavazás végeredményével gondolom mindenki tisztában van. A szereplőkkel is. Viszont a vélemények eltérőek. "Szeretett miniszterelnökünk" arról beszél, hogy szerinte az emberek ma Magyarországon még mindig nem értik az összefüggéseket. Mindezt azzal spékelve, hogy Orbán a rendszerváltozás óta a legnagyobbat hazudta az embereknek, mivel azt nem mondta a kampányában,hogy a kieső pénzeket nem tudja majd senki pótolni.Beszélt arról, hogy az igenek győzelmével nem várja ki a 2009. jan 1.-ei eltörlések hatálybalépését, hanem már az idei év április 1.-étől rendelkeznek ezek az intézkedések felől.A Pártelnök elmondta: véleménye szerint Magyarországot csak olyan program képes sikeressé tenni amilyen az MSZP-é. Hozzátette: az MSZP elnöksége is határozottan támogatja ezt a politikát, az ő személyes sorsa pedig összenőtt ezzel a politikával.Nyílvánosan kijelentette azt is, hogy a kormányt nem sikerült megbuktatni, és miniszterek személyében sem lesz változás. Nos, mondott ő mindent.Az jár a fejemben, ha arra készül, hogy már idén visszaállítsa a rendet, akkor mekkora is lehet a baj?Nem az tűnik logikusabbnak, hogy (ha tényleg ennyire nincsen pénz) kihúzzák 2009-ig?addig is az orvosok gyűjtsék a pénzt, és, ha fejlődés látnak az emberek, akkor majd lehet mondani: látjátok, én megmondtam, jobb, modernebb egészségügyet csinálunk, de nektek sok volt a 300ft. Paprikajancsik..:) Nyílván ezzel az intézkedéssel az a célja, hogy néhány ezer ember szimpátiáját visszanyerje, de ezzel elárulta azt is, hogy még sincs akkora pénzhiány az egészségügyben.Persze, jól tudom, pénzből sosem elég.És ez a politikára duplán érvényes. Ha nem triplán...:S "Az emberek még mindig nem értik az összefüggéseket"- Gy.F. -hm kérdem én, akkor csak ő érti?Tovább mennék! 3.3 millió magyar ember hülye?Lehet, hogy a kommunista ifjusági szervezetben hozzászokott ahhoz, hogy, ahogy mondják úgy kell szavazni. Úgy látom rosszul viseli, ha az embernek más a véleménye.Sőt kifejezetten rosszul viseli...Néha kezdem úgy érezni, mintha azt hinné, hogy egy vállalkozást vagy egy céget vezetne. Igaz is, jó üzletember, ezt tudhatjuk.Csak kérem, ez egy ország.Egy ország, ahol demokrácia "működik", ahol egy népszavazás után le kellene vonni a megfelelő konzekvenciákat, nem pedig füleket befogva, lehajtott fejjel tovább menni a szakadék felé. Mindenesetre jó nagy seggberugást kapott, ideje lenne már távoznia,(Csakhogy egy klasszikust idézzek: „EL LEHET MENNI!!!”) amíg az emberek „nyugodtak”. Szerencséje, hogy a magyar embereket ilyen szinten nehéz kihozni a sodrukból, de a történelmünk megmutatja, milyen is, ha ez valaknek mégis összejön.Én nem várnám meg, de mint Karsai úrtól tudjuk, az államférfink „nem emberi lény.” Így nem a józan ész vezérli… A legnagyobb baj, hogy NINCSEN alternatíva. Orbán mester politikája sem különb.Tisztán látható, hogy kampányban, mozgosításban jobb, mint tényleges megoldások felmutatásában. Hol a "válságot" megoldó program?hogyan alakítanák át az egészségügyet?A felsőoktatást?Viktor szerint, ugyanis a járulékokból befolyó összeg elég (ezt a kampányában hangsúlyozta, pontosabban a vizitdíj és a napidíj egy új, bújtatott adó). Akkor miért mondták, hogy a szerencsejáték adójából lehetne potólni a kieső forrásokat?Mégis kell az a pénz?Érthetetlen. Ellentmondásos!!! Nyílván megfáradt ő is. Nem mindig tudja mit beszél. Ja, amíg el nem felejtem, ma egy átlagos magyar ember jövedelme után a munkáltató és a munkavállaló évente 267.000ft társadalombiztosítási járulékot fizet.Akkor is ha nem megy egész évben orvoshoz, és akkor is, ha mindennap megy.Ez az adat is megérne egy kis gondolkodást... De tovább lépek... Remélem senki sem hiszi el, hogy ez az egész szavazás lényege tényleg a három kérdés volt. Az egész a hatalomi harcról szól. Ahol két és fél ember egymás ellen harcol. (Gyurcsány, Orbán, Kóka-döntse el mindenki melyik a fél) Csatáznak, az ország meg asszisztál. Megy az adok-kapok játszma.Egyik kézzel be, a másikkal ki!Had ne folytassam...:S Viktor is jobban tenné, ha lassan háttérbe szorulna, és támogatna pártján belül valakit. Ami tény az tény.Körülötte már halvány személyi kultusz körvonalazódott , ezáltal mélyen megosztja a magyar társadalmat, Lárifári barátjával együtt. Így az EMBEREK nem összefognak, mindinkább ELFORDULNAK egymástól. Ez nem lehet cél! Kókáék támogatotsága szinte semmi.Köszönhető annak, hogy szinte hetente kiderül valami, mond valamit.A koalíció gyenge és még jobban gyengül Horn Gábor(Horn Gábor, a két partner viszonyáért felelős államtitkár) megnyívánulásával, miszerint: "aztmondják,menj a p×cs×ba feri!" Nomeg, Horváth Ágnes asszonnyal sem éppen szimpatizálnak az emberek... Az MDF eléggé háttérben van, lehet ők csinálják jól, de érzésem szerint komolytalan politikai szereplők. Nem látom tényleges tevékenységüket. Na, majd egyszer bővebben róluk is! Hol van a harmadik út???Szükség lehet új politikai szereplő(k) belépésére...